A tarot ősi eredetű bölcsesség, tiszta kifejezéssel: a „királyi út”, amit önmagunkban teszünk meg. A szimbólumait eredetileg kőtáblákba vésték, majd később a hatalom üldözése elől játékkártyákra rejtették, így maradt fent évezredeken át.

Mára ez a tudás mindenkinek elérhető és használható, akár professzionális jövendőmondó, akár kíváncsi átlagember. Nem kell tehát beavatottnak vagy varázslónak lenni, bár egy dolog nem árt hozzá: az intuíció. Ami szintén van mindenkiben, csupán meg kell hallani a hangját.

A kártyát úgy kell felfogni, mint egy iránymutató paklit, amiből kihúzhatjuk a következő lépéshez szükséges jelzőtáblát. Kell hozzá egy kis játékosság, egy csipet komolyság, és hogy ne csüngjünk a könyvekben leírt magyarázatokon. Egyszerűen nézzük meg, mit látunk a kihúzott lapon, és engedjük a belső megérzésnek, hogy megmondja mit jelent számunkra a kép az adott pillanatban. Mert az hitelesebb lesz bármilyen előre gyártott magyarázatnál.

Ha döntés előtt állok, benne vagyok egy folyamatban, vagy kíváncsi vagyok valamilyen kapcsolatomra, akkor előveszem a kártyát és megnézem, mit mond nekem. Nem azt fogja megmutatni, hogy pontosan mi lesz a jövőm, vagy vitán felül mit kellene tennem. Arra világít rá nagyon élesen, hogy éppen hol állok, miben vagyok, és ha jól kérdeztem, akkor felvázolja a jövő lehetséges irányait is.